Mélypont a diétázásban

Azt hittem, annál rosszabb, mint mikor az elején azt sem tudom, mit ehetek és sokszor hibázom is, nem lehet. Örültem (eleinte), hogy amit eszem, attól nem leszek rosszul: érezhetően javult a közérzetem és ez segített. Nem azt néztem, mit nem ehetek, mi mindent kell -talán örökre- nélkülöznöm, hanem azt, hogy így is mennyi mindent ehetek, új recepteket próbálhatok ki, egészségesen étkezem és nem leszek újra olyan rosszul, mint a diéta előtt. 

Táplálékallergiánál, cöliákiánál könnyebb szerintem diétázni, mert ha szinte azonnali negatív reakciót produkál az ember szervezete a “tiltott” ételekre (azaz allergénekre), akkor rögtön érzed, nem éri meg, annyira nem lehet finom, mint amennyire rossz utána. Egyéb okból folytatott diétánál -például a 160 grammosnál- kicsit árnyaltabb a kép és nem ennyire átütő az eredmény (szerintem): idővel jobb lesz és érzed a hatást, de a bűnözésnek nincs azonnali negatívuma, ellenben a betartott diétánál is vannak rosszabb napok, amikor hiába eszel jókor jókat, mégsem érzed jól magad és ez elveheti a kedvedet. 

Összességében kitartás kérdése. Mi mást is tehetnénk ha nem akarunk “betegek” lenni?

 

De aztán nemrég egy rosszul sikerült éttermi ebéd után hasmenős vírust szedtem össze, mint mindenki más is, aki ott evett akkor. Családi ebéd volt, a kellemetlen hatást többen éreztük utólag. Megnyugtatott ugyanakkor, hogy nem diétahiba az ok, hanem külső forrás. Eleve peches esetemben minden ilyen vírus, mert akinek allergia vagy más miatt amúgy sincs éppen topon az emésztőrendszere, túlzottan is megérzi: más pár nap alatt túlvan rajta, nálam egy hónaphoz közelít az utóhatások ideje… Persze óvintézkedéseket tettem, amennyire tudtam: óvatosabb diéta, probiotikum, stb. Ezzel együtt is lassan lettem jobban, de csak utána jött a feketeleves! Azóta nem bírom a diétás ételeket! Régen csak azt sajnáltam, hogy a teljes kiőrlésű gluténmentes péksüteményeket lassabban lehet megenni, mint a fehérlisztes verziót, jobban meg kell rágni és nem lehet futtában bekapni ilyesmit. De most? Már a szaguktól rosszul vagyok! Rühellem a hajdinalisztet, a barna rizstől felfordul a gyomrom, megenni sem bírom. Nehezen megy az evés. Olykor tudok sütni valamit, ami ízlik, de másnapra már az is állott lesz -hihetetlen, mennyire rémesek a gluténmentes péksütemények másnap! Sokat veszítenek ízükből, hiába tároljuk megfelelően (vagy csak én rontom el?). 

 

Mélyponton vagyok. Nem szívesen eszem azokat az ételeket, amiket ehetek, sütni nincs mindig időm, a boltiaktól szó szerint hányingerem van és megenni nem bírom: ha mégis leerőltetem, akkor utána leszek rosszul. Nem tudom, mit tehetnék? Próbálom átvészelni ezt az időszakot és rettentően remélem, hogy csak átmeneti időről van szó. Régen nem utáltam ennyire ezeket az ételeket, próbáltam azt nézni, hogy egész jó, egészséges, teljes kiőrlésű, mindentől mentes, amitől rosszul lennék… 

Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne harapjak bele egy sima búzalisztes zsemlébe vagy kérjem kedvenc kávémat tehéntejjel, tejszínhabbal cukros sziruppal? Annyira sok étel lett hirtelen, ami hiányzik, de nagyon és azonnal ennék! Régen havonta volt egy-egy ilyen  és igyekeztem mentes verziót keresni, venni vagy készíteni. Most napi több is előjön… És nagyon nehéz megállnom -pedig ilyen, mióta diétázom nem volt, azaz két éve… Mit tegyek? Hogyan lesz könnyebb és múlik el mielőbb ez az időszak? Help! Nektek mi segített?