Mit adott nekem a diéta?

A glutén-, tej-, tojás- és cukormentes diéta igen sokat tud adni -pozitív értelemben- az embernek a jó egészségen túl is.

Persze, ha nem derültek volna ki ételallergiáim és inzulinrezisztenciám, akkor bizonyára nem kezdtem volna diétázni. Ilyen diétába biztosan nem. De kiderültek -szerencsére- és a diéta hatására jól lettem, rendbejöttek az egészségügyi gondjaim, de ezeken túl mást is kaptam a diétától!

Régen, mikor babát vártam vagy csecsemőkorú gyermekem volt, kicsit bevallom irigykedtem azokra, akik a babaváráshoz, kisbabás korszakhoz saját kezüleg is hozzá tudnak adni valamit: horgolnak kissapkát vagy kötnek takarót, bébiételt készítenek sk, és sorolhatnám. Nem tudok se kötni, se horgolni, egyedül a konyhában tudok (valamennyire) és szeretek is ügyködni, mégis a bébiételeimet egyik gyerekem sem szerette. Persze nekem ízlettek, de a boltiak meg nem. Hát, nem is csoda, ha nekik a bolti bejött, akkor az enyém nem. Pedig mennyire igyekeztem hasonló ízvilágot elérni… Sebaj, gondoltam, majd később bepótolom! Perecet, sütiket tudok sütni, azok majd ízleni fognak ha nagyobbak lesznek. És meg is nőttek, de addigra már nem volt időm sem energiám bármit is sütni. A befőzést, lekvárkészítést is évekig tervezgettem, mégsem jött össze soha. Aztán jött ez a diéta és nem csak nekem kell betartanom, de a gyerekeim 2/3-ának is (bár a diéta egyes elemeit 3/3-uknak). Most rá is vagyok kényszerítve, hiszen ha nem készítek lekvárt, akkor méregdrágán vehetem csak meg a boltban -ha kapok egyáltalán olyat, amit ehetünk. Ha nem sütök bármit is, akkor alig tudunk valamit is enni… Így maradt a sütés, a konyhai praktikák újratanulása (gluténmentesen) és a lisztkeverékek felkutatása. Ugyan most mázlim van, mert találtam olyat, amihez kb csak vizet kell adni és lesz belőle a lisztkeveréktől függően palacsinta, muffin, gofri, kenyér, tészta vagy más. Ma már annyit sütök nekik ezt-azt, hogy igazán büszke lehetek magamra -és nem utolsó sorban jócskán behoztam az eddigi évek elmaradását. 

Annyit olvastam az egészséges étrendről (hiszen a cukorbeteg diéta nem csak cukorbetegeknek ajánlott: elvileg így kellene egészségesen étkeznünk mindannyiunknak), hogy bátran megosztom tudásom a gyerekeimmel is (muszáj is, hiszen idővel önállóan is tartaniuk kell tudni a diétájukat) és így tudom, ők is jól fognak étkezni.

Elkerül minket minden olyan veszély, amit például legutóbb olvastam, mikor iskolások egy gyrosostól vásárolt étel miatt fertőződtek meg hepatisszel… Na, minket ez a veszély nem fenyeget, hiszen eleve hol is kapnánk olyan ételt, ami mindentől mentes, amit mi is ehetünk? Max nagyon speciális helyeken, ahol cserébe viszont biztonságos a vásárlás (bár allergéntévesztésünk így is volt, de egy enyhébb hasrontás sokkal jobb, mint a fent leírt betegség).

Igazán oda is figyelünk az étkezésünkre, nem esznek semmi cukrosat, fehér liszteset, túl olajos vagy fűszeres dolgot. Olajban nem is tudom, mikor sütöttem utoljára… Lángost készítettem, de az olajszegény elkészítéssel, így az nem ugyanolyan, mint amikor rántott húst sütünk. A legkisebb ugyan ehetne majdnem bármit, de elővigyázatosságból és mert tesói úgysem ehetnek, legtöbbször ő is diétázik mindenre.  

Ami a gyerekeket illeti, most elég sokat tanultak önfegyelemből, hiszen adott mikor mit és abból mennyit ehetnek. Nem lehet se többet, se kevesebbet és időben se csúszhatnak el (nagyon). Tanulják a saját reakcióikat, amiket figyelniük kell, nehogy leessen vagy túl magas legyen a cukruk -az intő jeleket előre észre kell tudniuk venni amikor nem vagyok velük-, ezen kívül az órát is ismerniük kell, hogy tudják, mikor kell enniük.

Nemet is kell tudniuk mondani minden olyan váratlan szituációban, amikor megkínálják őket vagy olyasmivel, amit nem ehetnek vagy olyan időben, amikor nem ehetnek. De még ha minden klappolna is: ehetik és evésidő van, akkor is tudniuk kell számolni -vagy nemet mondani és később mérleggel számolva kimérni és csak akkor elfogyasztani.

A diétás étrenddel pedig -legalábbis minden igyekezetem ezen van- bevisznek minden fontos tápanyagot szervezetükbe a megfelelő mértékben (hiszen mérni kell úgyis mennyit esznek), napi egyszer biztosan esznek meleget és emellett még a vízfogyasztásukra is figyelünk (ja, és nem mellesleg csak vizet isznak az esetek 98%-ában). 

Ami még jó, hogy elkezdték tanulni az általuk fogyasztható ételek elkészítését, ami remek konyhai ügyességet és tudást ad nekik (majd idővel), továbbá tudni fogják azt is, hogyan kell kiszámolniuk az ételek szénhidráttartalmát, harmadikosunk pedig gyakorolhatja a mértékegység átváltásokat is: ha 20 dekát ír a recept, de a mérlegünk grammokban mér, akkor mennyi is kell? 

Csupa hasznos dolog, nem? Végül is félig tele van az a pohár ezúttal is. 🙂