Iskolára felkészítés IGT-s gyermek esetében

Amikor elsős lesz gyermekünk olyan, mintha hirtelen nagyot nőne, pedig nem lesz augusztus 31-éről szeptember 1-ére virradóra csak egy nappal öregebb, mégis ég és föld a rutinos nagycsoportos óvodás és kezdő kisiskolás. Nálunk már két gyermek átesett a tűzkeresztségen és iskolás lett évekkel ezelőtt. Sok mindent elmondtam nekik pár nappal iskola előtt és jóval korábban is. Megbeszéltük, mikre kell figyelniük, hogyan oldhatják meg a felmerülő problémákat (mint például ha mosdóba kell menniük óra közben). Ha gyermekünk ételallergiás és/vagy (kezdődő) cukorbeteg is, akkor pláne sok mindent meg kell beszélnünk iskolakezdés előtt -akkor is, ha évek óta nyüvi az iskolapadot. Megpróbáltam összeszedni, mi mindenre gondoltunk, hátha segít másnak, de ha bármit kihagytunk volna, ami eszedbe juss, ír dmeg kommentben, hiszen jobb előre felkészülni, mint utólag keseregni, hogy ezt miért nem magyaráztam el neki…

Nyilván más a helyzet egy “újonc” hatévessel és egy rutinos kiskamasszal, no meg mások az iskolák, tanár nénik, élethelyzetek, így felmerülhetnek különbözőségek gyermekünk iskolára készítésében is.

IGT-s, kezdődő cukorbeteg gyermek az iskolában

Ezeket beszéltük meg előzetesen:

• Hogyan fogja a megadott étkezéseit kapni (viszi otthonról), melyik lesz a tízóraija, ebédje, esetleg uzsonnája napközi esetén, melyiket mikor kell megennie és addig is hol tárolja (jobb esetben az iskolában megengedik, hogy a tanári hűtőbe tegye ebédjét, de erről az iskolával/osztályfőnökkel is egyeztetni szükséges mindenképpen)
• Mit tegyen, ha nem tudja megenni az adott étkezést az előírt (és előre megbeszélt) időben? Ha mondjuk a tanár megkéri, segítsen neki szünetben és nem jut ideje enni. Egyáltalán, tudnia kell neki és a tanárainak is (a szülő dolga informálnia minden érintettet), hogy a gyermek étkezései mennyire fontosak a megadott időben. Mi ezt előző évben úgy próbáltuk megoldani, hogy akivel csak tudtam, személyesen beszéltem, plusz a gyereknél volt egy általam írt, kinyomtatott levél arról, hogy mi a betegsége és mivel jár (például, hogy engedjék enni, ha szünetben nem jutna rá ideje vagy ha úgy érzi, rosszul van órán).
• Mit mondjon a tanároknak (és az osztálytársainak) az állapotáról: mi is a betegsége, mi az, amit ennek kapcsán el kell mondani alapinformációként, illetve akkor, ha rosszul lenne (bár ilyen helyzetben nyilván nehezebb összeszedetten elmagyaráznia, de ha előre begyakoroljuk, akkor reményeim szerint jobbak az esélyei)
• Mit kell tennie, ha rosszul van, mit ehet, hol találja a táskájában és egyáltalán, mik a saját tünetei rosszullét esetén? 
• Mit tehet és vehet, ha otthon hagyná az étkezéseire készített élelmet, hogyan értesíthet engem erről -a nagyobbikkal elmentünk együtt az iskola melletti boltba és végigvettük, mit vehet ha a tízórai maradna otthon vagy ha bent kellene maradnia uzsonnaidőben is. Az ebéd már nehezebb kérdés, de erre is kell stratégia.
• Mit ehet az előre csomagolt ételein kívül? Kb semmit, de fontos azt is tudnia, miért nem. Ha megkínálná valaki rágóval vagy szénhidrátmentes üdítővel (pl. Cola Zero), akkor tudnia kell, miért jobb visszautasítani és nem ennie/innia semmit evésidőn kívül. Persze ez változó lehet, nekünk a dietetikus mondta, hogy ne egyen/igyon (vízen kívül) semmit a köztes időkben sem és ha nem tartjuk be akkor valóban rosszul is lesz kicsit a gyermek, így nem érdemes próbálkozni.
• Milyen egyéb dolgokra kell figyelnie az étkezések és a rosszullét tünetein kívül? Például testnevelés órán nem szabad túlhajtania magát, mert leeshet a cukra és rosszul lesz. Eleve kell a mozgás utáni gyors felszívódású szénhidrát, de ha túl sokat mozog vagy túl erőteljesen, akkor -volt már olyan- hogy az sem volt elég. Fontos tudnia, hol a határa -ezt jó nyáron tesztelni, de ha nem jutott rá idő, akkor érdemes megbeszélni, mik a tünetei ha fárad, kimerül. Nem könnyű, mert pont azon gyermekem, aki igazán rosszul tud lenni nem érez kb semmit azelőtt, hogy kifáradna, hanem hirtelen lesz rosszul. Annyiszor próbáltunk beszélni erről és figyelni a tüneteire, amik azt jelzik, hogy kezd sok lenni a mozgás, de teljesen még így sem biztos, hogy sikerül időben elcsípnie.

Ezen kívül a szülő feladata a tanárok értesítése a gyermek egészségi állapotáról és részletesen elmondani/leírni, mit lehet és mit nem (enni, csinálni, stb) Biztonságosabbnak tartom, ha a gyereknél van mobiltelefon. Kisebbik lányom még 7 éves és másodikos volt, mikor kiderült IGT-je, ő még nem kapott külön telefont, de nővérével egyazon iskolába jártak, így tudott neki szólni, ha rosszul volt és ő tudott hívni/értesíteni. Most, hogy külön iskolába került a nagyobbik, magára marad, ezért idén már nála is lesz saját mobiltelefon: egy butamobilt vettem háromezer forintért és feltöltős kártyát hozzá, így ha el is vesztené sem ér olyan nagy anyagi kár (bár jobb, ha nem veszíti el). Iskolában le lesz némítva és a rezgést is levesszük, hiszen csak arra kell, hogy üzenni tudjon, ha gond lenne: rosszul van vagy otthon maradt az étele. Megvan még erre az esetre is a terv: szünetben üzenhet, megvárja a következő szünetet és ellenőrzi, válaszoltam-e az sms-ére. Ha nem, és nem is értem oda az iskolába, akkor újra értesítenie kell: ha nagyon sürgős, akkor hívnia vagy szólnia a tanárnak, hogy hívjon fel, ha nem olyan sürgős, akkor újra üzennie. Én pedig az üzenet küldésének idejéből tudom, mikor lesz a következő szünet és így azt is, meddig kell válaszolnom vagy odaérnem, hogy tudja, vettem az adást. Sajnos van, hogy nem hallom az üzenetjelzést és elfelejtem megnézni a mobilom, erre a kicsit bonyolultabb rendszerre ezért van szükség. 

Ha mindezek adottak, akkor már az az egy biztos: egy fokkal nyugodtabban engedhetjük gyermekünket iskolába.