Mikor elkezdtem ezt a blogot , nem gondoltam volna, hogy valaha is szólni fog másról, mint az ételallergiá(in)k miatti diéta.
Ez volt kemény dió pár éve és erről gyűjtöttem információkat, tapasztalatokat. Sajnos nem múlt el az ételallergiánk, ez nem ilyen dolog, viszont csatlakozott hozzá lányom csökkent glükóztoleranciája (IGT), ami pre-diabetikus állapot. Diétáznia kell erre is. Számoljuk a szénhidrátokat, méricskéljük minden egyes falatját, amit megenne, nézzük mi a gyors és lassan felszívódó szénhidrát… Zúg a fejünk és még mindig sok mindent nem értünk. Legjobb barátunk a konyhában a digitális mérleg és a számológép. A konyhaszekrényajtók külső része tele van ragasztva táblázatokkal (mikor mit és mennyit kell ennie) és képletekkel (hogyan számoljuk ki a mennyi az annyi). Be kell osztani az összes étkezését: hatszor kell ennie, mindig megadott mennyiségű szénhidrátot (se több, se kevesebb nem lehet), az is adott, mikor ehet gyors felszívódásút és mikor csak lassút és fontos még az étkezések időpontjai: iskolaidőben ez különösen nehéz, mivel itt adott, hogy mikor mennek ebédelni, de adottak az órák is: össze kell hozni, hogy testnevelés órák előtt tudjon enni és utánuk is egy keveset, de fontos, hogy a mozgás utáni mini-evéseket leszámítva legalább 2, legfeljebb 3,5 óra teljen el két étkezés között úgy, hogy a szünetekbe beférjen az evés (tesi óra előtt az átöltözés miatt nem valószínű, hogy tudna enni), és kijöjjön mind a hat étkezés… Ha azt írom, zúg a fejünk, csak felszínesen érintem érzéseinket.
Nem érzem ezt könnyűnek, sőt, amennyire emlékszem, milyen volt a kezdet az ételallergiás diétával, úgy vélem, ez bonyolultabb és nehezebb. Ehhez tartozik az is, hogy a gyermek állapota már kezdett kritikus lenni: sokszor nem tudott iskolába menni, annyira rosszul volt és emiatt is nyomaszt minket a diéta hibátlan kivitelezése (az allergénekre nem reagáltak azonnal sem nagyon rosszul, ezért ott belefért egy-két kezdeti hiba).
Biztosan egyszerűbb dolgunk lesz, ha már nem leszünk az elején. Ugye? Például már most sikerült elkészítenem egy diétás kenyeret, ami nagy szám, mert gluténmentesen sütni számomra eddig lehetetlennek tűnt -azt a pár receptet leszámítva, amit már ebben a blogban is írtam. Szóval, ha kis lépésekben is, de haladunk -mégpedig előre! Nézzétek, milyen jó hogy a csomagolt bolti méregdrága kenyeret lecserélhetjük (nagyrészt) a házi készítésűre 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: