Betegesdi

Minap láttam egy cikket, ami arról szólt, hogy a mai felnőttek már nem olyan egészségesek, mint régebben voltak a hasonkorúak. Gyerekként én is azt láttam, hogy a betegségek, az egészség kisebb-nagyobb megromlása 50, de inkább 60 felett kezdődik, addig eseménytelen az élet ezen a téren. Aztán megváltozott valami? Nem tudom, de én is látom, hogy a velem egykorúak -akik csak a harmincas (!) éveikben járnak- is betegek. Nem is kicsit! Az, hogy már megszoktuk, az éves influenza durvább formákat ölt, mint pár éve, hagyján. Van, aki megússza, más elkapja, kiheveri ha ágynak is esik egy egész hétre is akár. Ez nem olyan nagy “szám”, mert tudjuk, hogy csak influenza, amiről köztudott, hogy gyógyszerrel egy hét, anélkül hét nap míg elmúlik. De sokan ennél komolyabb bajokkal küzdenek. És ami még durvább, hogy sokaknál még csak tapogatóznak az orvosok is, mi baja lehet: vizsgálgatják, mindenfélére jár hónapok óta és még mindig nincs meg, mi is a gond pontosan, cserébe viszont egyre rosszabbul van… Fogászati problémák, szív- és érrendszeri, magas vérnyomás, krónikus bélgyulladás -csak hogy párat említsek. Mindezt -ha különböző embereknél is, de mindenkinél- fiatalon. 

Vagy ott vannak a gyerekeim: mindegyiknek ételallergiája van. Ismerős gyerekeknél van reflux, krupp, asztma… Szóval a kisebbek sem a régiek. Anno több általános iskolába is jártam költözés miatt, több osztálytársam volt és emlékszem, egyetlen egynek volt komolyabb egészségügyi baja (neki valamilyen született szívproblémája volt). Sokszor harminc gyerek közül egynek. Ma meg szerintem majdnem mindegyik osztályban találunk valakit, akinek “legalább” ételallergiája van. És jobb esetben ez kiderül hamar és diétázik, jobban van, rosszabb esetben hónapokig vizsgálgatják és keresik a gond okát. Sokakról hallok, akiknél atipikus tünetekkel jelentkezik ilyen-olyan allergia vagy betegség, az orvosok meg vagy rájönnek, hogy ez az, hiába mutat mást a hagyományos klinikai teszt, vagy a sokadik orvos bólint rá, hogy valóban az lesz… 

Nem tudom, mit mondjak, rémes a helyzet. 

És ki tudja, miért van ez? Keveset mozgunk? Sokat ülünk? Egészségtelenül étkezünk? Rosszabbak az ételek, mint régen? Fogalmam sincs, csak azt érzem, magam is kapálózom a felszínen maradásért ami a magam és családom jó egészségét illeti és nem igazán állok nyerésre. Nem csoda, ha így érzem, a bővebb és kisebb család egészségügyi állapota katasztrofális -örülünk, ha akad valaki rokon vagy barát, aki tényleg jól van. Írom mindezt egy ugyan csak influenzás, két napja 40 fokos lázzal fekvő ötéves mellől… Siralmasnak érzem a helyzetet, hiába igyekszem családanyaként odafigyelni az egészséges táplálkozásra, vitaminpótlásra, betegség-elkerülésre, kézmosásokra és mindenre, amiket mondanak az orvosok és amikről olvasok… Nem érzem úgy, hogy többet tehetnék, de mikor az egyik gyereknek (vagy családtagnak) kiderül a baja és meggyógyul (vagy csak szinten lehet tartani), jön egy másik másféle gonddal -és így megy ez évek óta. Fárasztó és nehéz. Csak remélni tudom, hogy tényleg jól csinálom a dolgokat és talán idővel majd minden szép és jó, de legfőképpen mindenki egészséges lesz.