Viszonylag sűrűn készítek palacsintát: délután, ha valami édeset ennénk, vagy ha éhesebbek vagyunk és még nincs vacsoraidő. Nincs ez másként azóta sem, hogy tudjuk, mindegyikünk érzékeny valamire. Csakhogy azóta egy egyszerű palacsintasütés is összetett feladat lett: először is háromfélét kell készítenem.
Van egy tej-, tojás- és gluténmentes. Régen azt hittem, nem fogok tudni feltekerhető palacsintát enni, mert a receptjeim végeredménye inkább lepény lett, mint palacsinta, de aztán férjem vett Mimen palacsintaport. Ez remek: csak víz kell hozzá és süthető, tekerhető.
Kell még egy tej- és gluténmentes. Ebbe mehet tojás. Rizslisztet szoktam használni kevés lisztkeverékkel (ami épp van itthon Schar vagy Sparos FreeFrom vagy bármi). Recept az eredeti, bevált recept.
És jön a végén a sima verzió amibe csak tehéntej nem kerül. Bár amúgy se teszek mindig tejet a tésztába: van, hogy csak vizet és szódavizet használok, de az igaz, hogy ezek mellett ha kerül bele kevés magtej, úgy az igazi.
Figyelni kell a keverésre: külön edény, keverő és figyelem, nehogy keresztszennyeződjenek. Aztán kisütéskor a sor nagyon fontos: először kezdem a legmentesebbel, majd jön a következő és végül a legegyszerűbb, a csak tejmentes. Figyelek itt is az eszközökre, a tányérra, ahova szedem a kész palacsintát.
Nem egyszerű mindig mindenre figyelni. Ráadásul háromszor annyi a szennyes edény a sok külön keverő és miegymás miatt. Régen fél óra volt előkészítéssel-sütéssel-evéssel együtt a palacsinta-délután. Most csak a mosogatás kitesz majdnem ennyi időt.
No és akkor képzeljetek el egy ebédet ugyanennyire macerásan…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: