Írtam már, milyen volt colonoscopiám altatásban. Mivel az sikertelen volt részben, ezért szükséges volt ismétlése. Ekkor már muszáj volt biztosra menni és éber állapotban kellett részt vennem.
Egy másik orvosnál végezték el és mivel ezelőtt volt mintavétel miatt egy részleges colonoscopiám is, ezért eddigre már volt viszonyítási alapom. Nagyon nem mindegy természetesen, hogyan végzi a vizsgálatot az orvos -nekem szerencsém volt, igazán óvatos és profi volt doktorom.
Az előkészület ugyanaz, mint az altatásosnál, itt is hashajtatni kell előtte. Nagyon fontos a megfelelő tisztulása a beleknek, mert csak így fogja látni az orvos amit kell.
A vizsgálat napján már nem emlékszem, meddig lehetett inni, és arra sem, hogy kellett-e külön beöntés. Maga a vizsgálat egyszerű: a páciens felfekszik a vizsgálóasztalra csupasz altesttel, majd az oldalára fordul. A doktor és az asszisztens segít, hogyan kell elhelyezkedni és az asszisztens előkészíti a fájdalomcsillapító szurit, hogy ha szükséges lenne, csak felkapja és be is tudja adni.
Maga az, hogy az ember beleibe a végbélnyíláson át csövet raknak nem annyira vészes, de sajnos minél mélyebbre megy az a cső, annál kellemetlenebb lesz -és nem csak a bepumpált levegő miatt. Ahol a belek kanyarognak, ott tud elég erősen fájni is a dolog. Nekem van egy extra nagy kanyar a beleimben amin alig jutott át a cső -ennél nagyon szenvedtem, eléggé fájt, de az egész 10 másodpercig tartott. Kibírható: erős asztalszorítás, légzésre figyelés és kész is. Ezután már simán ment és nem volt vészes a vizsgálat. A cső kihúzásakor már az extra kanyarok bevétele sem fájdalmas.
Elég gyors a vizsgálat, olyan húsz perc összesen és mehet is az ember haza. Ajánlott bélgázok ellen bevenni valamit, hogy könnyebben távozzanak, de ezen túl más tennivaló nincs utólag.
A fájdalomról még annyit, hogy a doktor elismerte, hogy a nagyobb kanyar nehezíti az orvos dolgát és fájdalmasabbá teszi a beteg számára ezt a vizsgálatot, plusz eléggé féltem is, de így is azt mondom, hogy nem volt vészes és nem kellett volna ennyire tartanom ettől.
Nagyon hálás vagyok az orvosnak és az asszisztensnek is aki mindig tartotta a hasamat, hogy a doktor dolga könnyebb legyen plusz hogy számomra kevésbé fájjon a vizsgálat -ez maradéktalanul sikerült is neki, nagyon sokat köszönhetek ennek!
A vizsgálat után nem volt már semmi “mellékhatása”, nem voltam rosszul, ehettem, ihattam is. A szelek okozták a legnagyobb gondot, de ez sem volt valami nagy probléma.
Ne féljetek tehát ettől a vizsgálattól: anno a gyomortükrözésem sokkal kellemetlenebb volt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: