Akinek ételallergiás vagy inzulinrezisztenciája van, tudja, mennyire nehéz otthon, a kényelmes konyhánkban is megoldani a táplálkozást, hát még ha elutazunk… Ez volt az első útunk a gyerekekkel mióta kiderült egyrészt háromból kettőnél a kezdődő cukorbetegség, másrészt mindháromnak többféle ételallergiája is van. Leírom, hogyan oldottuk meg az étkezést. Nem ment tökéletesen, vétettünk a diéták ellen, de hátha másnak hasznos és mi is tanultunk a mostani három napból.
Az út:
Indulás péntek délután: egy órás út a vonatig, utána másfél óra vonatozás, majd még egy kb fél órás buszozás a szállásig
Szállás: ismerősnél, így a konyhát, hűtőt használhattuk
Ott-tartózkodás: péntek estétől vasárnap délutánig
Programok: gyerek-fesztivál, ami sok mászkálással járt, beillik városnéző programnak is
Visszaút: ugyanúgy, mint oda
Résztvevők: 3 gyerek, ételallergiásak (tejfehérje, tojás, glutén) és IGT-sek
Tervünk az étkezések kapcsán
Nagy szerencsénk, hogy barátainknál tudtunk megszállni, így könnyebb volt és sokat segítettek az étkezésekben, illetve az idő során felmerült szükséges élelmiszer-beszerzésekben is. Tervünk az otthoni étkezések folytatása volt, azaz ugyanazt adtuk a gyerekeknek, mint máskor is. Egyszer mentünk étterembe, de erre is megvolt a forgatókönyvünk. Egyébiránt igyekeztünk minden speciálisabb alapanyagot (kenyerek, porok) előre beszerezni és helyben csak a romlandóbb, hőérzékenyebb hozzávalókat megvenni (felvágott, zöldség, hús). Ez utóbbiban segítettek sokat: több mindent előre beszereztek számunkra, alig kellett a hétvége alatt vásárolnunk.
Előzetes vásárlás
A gyermekek étrendje nagyjából úgy néz ki, hogy a nagyobb kisétkezésekre (reggeli, vacsora) szendvicset esznek speciális (egyelőre bolti) kenyérből, sonkából (mentes) és kígyóuborkából (egyelőre ezt a zöldséget hajlandóak csak megenni). A kisebb kisétkezésekre (tízórai, uzsonnák) palacsintát esznek ugyanúgy sonkával és uborkával. A palacsintát porból készítjük (főleg hajdinalisztből áll a por). Ebédre sokszor esznek diétás húst (sült hús, sültcsirke, stb) basmati rizzsel és szintén uborkával.
Elsősorban kenyeret kellett vinnünk és palacsintaport. Sajnos a három gyerek két (olykor három) különböző kenyeret eszik, nekem is vannak allergiáim és IR-em, persze egy negyedik féle kenyeret szoktam enni. Magamnak vittem még kókusztejport, hogy tudjak kávézni.
Nassolnivalókat is bepakoltam: ugyan nem ehetnek az étkezések között és nem szeretjük, ha rágcsákat esznek akár kisétkezésre, mivel azután hamarabb éhesek lesznek, de a városnézés kapcsán nem akartuk, hogy gondba legyünk, ha megéheznének és gondolnunk kellett a hétvégére ígért kánikulával is, tehát gyors felszívódású szénhidrátot tartalmazó ételeket is vinnünk kellett (amit nem könnyű úgy, ha valaki nem ehet gyümölcsöt).
Vettünk, vittünk:
- gm kenyerek
- palacsintapor
- gm nasik: keksz, tallér és mini perec
- gm zabpehely
- utazásra előkészített ételek (uzsonnák)
- utazásra zöldség (kígyóuborka) és sonka
Ami a mennyiségeket illeti: kiszámoltuk, összesen mennyi fogyna el itthon. Mivel a 160-180 grammos diéta eleve előírja, egy-egy étkezésre hány gramm szénhidrátot kell enni és hányszor kell egy nap során enni, ezért adott volt, mennyivel kell számolnunk. Összeírtuk, hány étkezés lesz (reggeli, tízórai, stb) és azt is, ezek hány grammosak (reggeli 30 gramm ch, tízórai 20 gramm ch, stb). Azt kellett figyelembe venni még, hogy reggelire és vacsorára gyors felszívódásút nem ehetnek, a kisebb köztes étkezésekre igen. Így kijött, melyik ételből hány gramm szénhidrátnyi egységre lesz szükségünk és ráhagyással ennyit pakoltam el mind a kenyerekből mind a palacsintaporból. Zabpelyhet és rágcsákat érzésre pakoltam, de ezek is szerencsére inkább soknak bizonyultak, mint kevésnek.
Étkezés a vonaton
Az utazás alattra esett persze étkezés, bár igyekeztünk úgy időzíteni, hogy minél kevesebb étkezéssel ütközzön, mivel nem tudtuk, mennyire lesz például tömeg a vonaton. Az uzsonnákat természetesen előre összeállítottam (szendvicseket), ezeket hűtőtáskában vittük.
A biztonság kedvéért dupla adagot pakoltam, ha belecsúsznánk a második uzsonna időpontjába illetve ez azért is hasznos, mert ha utazás után fáradtabbak lennénk és nem akarunk rögtön ételkészítéssel kezdeni, akkor már ott az előre elkészített kaja -ez főleg hazafele volt nagy könnyebbség.
Ebédek
Két ebéd volt kérdéses: egyiknél éttermezést terveztünk, mivel egésznapos “fesztiválozás” azaz kb városnézés volt tervben. Az éttermet ismertük: tavaly már ettünk ott, tudtuk, kódokkal jelölik az allergéneket és az online étlapon találtunk mindenkinek tetsző és diétájának megfelelő ételt. Annyi bibi csúszott a tervünkbe, hogy pont új étlapot vezettek be -sok étel stimmelt, de volt, amit már nem tudtak elkészíteni sajnos. Azért tudtunk mindenkinek rendelni: aki tudott, húst evett krumplis körettel (ezt én is bevállaltam: ugyan IR-em van, de sült krumplit kértem és burgonyát már azelőtt nagyon régen ettem, ezért reméltem, ennyi belefér, utána úgyis jött a sok-sok további gyaloglás), családunk legérzékenyebb tagja salátát kért, amiben máj, gomba és sok zöldség volt. Ehhez vittünk neki előre kiszámolt ch-értékű kenyeret.
Jól sikerült összeállítani a menüt: senki sem lett rosszul, csak egyvalakinek nem ízlett az étele, de szerencsére annak is csak a nem ch-tartalmú része (saláta, hús), így a ch-bevitel zavartalanul megtörtént.
Másik ebéd ismerőseinknél volt: húst sütöttek, melyhez vittük a basmati rizst és ott főztük meg. Saláta is volt az ebédhez, így ez is rendben volt.
Félelmeinkkel ellentétben pont az ebédek mentek a legegyszerűbben.
Kánikula
Sajnos IGT-sen és IR-esen nehezen bírjuk a meleget és pont a fő napon nagy hőség volt. Igyekeztünk eleget inni, amikor szükséges volt plusz ch-t bevinni (melyet vittünk magunkkal mint fentebb írtam, illetve egy mentes fagyizás is belefért -szerencsére ma már sok helyen kapható megfelelő fagylalt és barátunk tudta, helyileg hol kell keresni). Ha a séta közben valaki elfáradt, kapott egy-egy falat mentes nasit: sütöttünk például indulás előtt még itthon kekszet, akinek nincs IGT-je, az ehetett ebből többször többet is séta alatt.
Amit másként csinálnék
Alapvetően minden jól alakult.
Annyi nehézség adódott, hogy a csomagunk hatalmas lett, hiába mentünk csak három (illetve egészen pontosan két és fél) napra, de rengeteg ételt kellett vinnünk. Odafele vittünk a retikülönöm kívül egy hatalmas utazóbőröndöt, egy hátizsákot és egy kisebb, szintén gurulós csomagot a gyerekek játékait tartalmazó hátizsákon kívül. Visszafele már kisebb volt a táskánk -olyannyira, hogy míg odafele öt (!) csomagunk volt, visszafele sikerült letornázni háromra! Szóval ha tömegközlekedik az ember és nem autóval megy, akkor érdemes azt megnézni előre -pláne ha helyi ismerős is tud segíteni-, mit lehet helyben beszerezni. Persze jártunk már pórul, mert ugyanolyan áruházlánc másik boltjában nem volt kapható az a speciális kenyér, amit venni akartunk (így jártunk tavaly a Balatonparton), de pont ezért jó, ha van barát, aki ott lakik és meg tudja nézni, esetleg beszerezni. Eszembe juthatott volna ez előbb is, de mindegy, így biztosra mentünk.
A nasik nagy részét hazahoztuk, felvágottat és kígyóuborkát főleg a biztonság kedvéért vettünk még helyben, a többi mind elég volt -úgy is, hogy a palacsinták egy része leragadt, de szerencsére ráhagyással raktam el port.
Az fontos még, ami az utazás miatti nagy izgalomban elfelejtődhet, hogy gondoljunk a hazaérkezés utánra is: legyen otthon elég alapanyag amikor fáradtan megérkezünk, illetve másnapra is, ha nem akarunk boltba járással kezdeni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: